Keresztelés
Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt, és föléje ereszkedett. Az égből szózat is hallatszott: “Ez az én Fiam, akiben kedvem telik.”őt. (Máté 3:16-17)
A Keresztség kapcsol minket az Egyházhoz, ez az, amire minden Szentség épül, azaz e nélkül a többi Szentség nem vehető föl.
A keresztségben megkapjuk a megszentelő kegyelmet, Isten gyermekévé fogadott és a mennyország örökösévé tett bennünket. A keresztség által az Egyház tagjai leszünk. Rendszerint pap vagy diakónus keresztel. Szükség s esetén azonban bárki keresztelhet, feltéve, hogy az Egyház szándéka szerint cselekszik.
Szabályok:
A keresztelendő gyermekkel kapcsolatban
- Ha a megkeresztelendő gyermek még nem múlt el három éves és a plébániánkhoz tartozik, akkor semmi probléma nincs az ő megkeresztelésével kapcsolatban.
- Ha másik plébániához tartozik, akkor engedélyt kell kérni attól a plébániától ahová a gyermek lakhely szerint tartozik, hogy mi keresztelhessük meg.
- Ha elmúlt három éves, akkor hitoktatáshoz kötve történik a keresztelés.
A keresztszülőkkel kapcsolatban
- „az illetőt maga a keresztelendő vagy ennek szülei, illetve gondviselői vagy ezek hiányában a plébános vagy a kiszolgáltató jelölje ki;
- alkalmas legyen a feladat betöltésére;
- szándékozzék ezt a tisztséget viselni;
- tizenhatodik életévét betöltött személy legyen;
- katolikus, megbérmált és elsőáldozást már végzett, hitéhez és a keresztszülői tisztséghez méltó életet élő ember legyen;
- ne kösse kiszabott vagy — önmagától beálló büntetés esetén — kinyilvánított egyházi büntetés;
- ne legyen a keresztelendő apja vagy anyja” (CIC 874. k. 1. §).
A nem katolikus keresztény – egy másnemű katolikus keresztszülő mellett – mint a keresztség sajátos értelemben vett tanúja szerepelhet. (vö. CIC 874. k. 2. §).