Bűnbocsánat szentsége (szentgyónás)

„Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!”

– ezzel a felszólítással kezdte tanítását Jézus. Talán a Bűnbocsánat szentségében érhető tetten legjobban Isten felénk áradó irgalmas szeretete. Itt letehetjük eléje terheinket, amelyek megnehezítik életünket, gátak kapcsolatainkban, azaz bűneinket, és Ő eltörli azokat. Tehát mindig van egy lehetőségünk az újrakezdéshez, újra és újra megtehetjük, hogy új lappal induljunk.

A bűn nem magánügy. Aki bűnt követ el nem csak Isten ellen vét, de a közösségen is sebet ejt. A bűnbocsánatnak kettős hatása van. A bűnbánót kiengeszteli Istennel, és orvosolja azokat a sebeket, amiket a közösségen ejtett.
A bűnbocsánat szentségére alapos lelkiismeret-vizsgálattal kell felkészülni. Ehhez segítséget adnak a lelkitükrök.

A gyónás menete

1. Köszönés:

Gyónó: DICSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS!
Pap: Mindörökké Ámen.

2. Keresztvetés:

Gyónó: AZ ATYA A FIÚ ÉS A SZENTLÉLEK NEVÉBEN.

GYÓNOM A MINDENHATÓ ISTENNEK ÉS NEKED LELKIATYÁM, HOGY LEGUTÓBBI GYÓNÁSOM ÓTA EZEKET A BŰNÖKET KÖVETTEM EL:

1. Mikor gyóntam utoljára?

Megnevezhetem, hogy körülbelül mikor végeztem, emlékeik szerint, utoljára el a szentgyónást, de ez nem kötelező.

1. Felsorolom a bűneimet

4. Ha mindent bűnömet , amire emlékszem, elsoroltam, akkor azt mondom:

TÖBB BŰNÖMRE NEM EMLÉKSZEM.

5. Meghallgatom a pap szavait

Elégtételt kapok, amit minél hamarabb el kell végeznem.

6. Elimádkozom a bánatimát:

Gyónó: TELJES SZÍVEMBŐL BÁNOM MINDEN BŰNÖMET, MERT AZOKKAL A JÓISTENT MEGBÁNTOTTAM, ERŐSEN FOGADOM, HOGY ISTEN SEGÍTSÉGÉVEL A JÓRA TÖREKSZEM A BŰNT ÉS A BŰNRE VEZETŐ ALKALMAT ELKERÜLÖM.

7. Az Atya feloldoz, miközben keresztet vetek, a végén mondom: AMEN

8. Pap: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk!

Gyónó: MERT ÖRÖKKÉ SZERET MINKET!

Pap: Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével!

Gyónó: ISTENNEK LEGYEN HÁLA!

9. Köszönés:

Gyónó:DICSÉRTESSÉK A JÉZUS KRISZTUS

Pap: Mindörökké Ámen.

Ha a szövegeket nem tudom, a lelkiatya készségesen segít az elmondásukban.

Lelkitükör a Tízparancsolat alapján

1. Uradat, Istenedet imádd és csak Neki szolgálj!

• Imádkozom-e reggelente? (Eltervezem-e, hogyan fogom ma Istent és embertársaimat szolgálni?)

• Imádkozom-e esténként? (Hálát adok-e a napért? Végzek-e lelkiismeret-vizsgálatot?)

2. Isten nevét hiába ne vedd!

• Káromkodtam? (Isten és a szentek nevét ejtettem-e ki átkozódó, csúnya szavak kíséretében? Mondok-e egy fohászt, ha káromlást hallok?)
• Szoktam-e emlegetni Isten nevét fölöslegesen, tiszteletlenül?
• Esküdöztem fölöslegesen? — Szent dolgokkal tréfálkoztam?

3. Az Úr napját szenteld meg!

• Vasárnap, parancsolt ünnepeken (Karácsony, Újév – jan. 1., Vízkeresz – jan. 6., Nagyboldogasszony – aug. 15., Minenszentek, nov. 1) mulasztottam-e szentmisét? (Hanyagságból? Hányszor?)
• Szentmisén Isten és az ott levők iránti szeretettel vettem-e részt?
• Pihenésre és ünneplésre fordítottam-e az egyházi ünnepeket?
• A bűnbánati napokon (pénteken) szoktam-e valamit tenni Isten iránti szeretetből? (Ha elfelejtettem, pótoltam-e más napon?)

4. Atyádat és anyádat tiszteld!

• Tisztelem-e szüleimet? Engedelmes vagyok-e? Próbálok-e örömet szerezni nekik? Imádkozom-e értük?
• Tisztelem-e az idősebbeket (iskolában, utcán stb.)?
• Tisztelettel viselkedem-e előljáróimmal, feletteseimmel szemben?

5. Ne ölj!

• Szoktam-e verekedni, durván viselkedni, gúnyolódni? Másoknak fájdalmat okozni? (Ha megbántottam valakit, próbáltam-e jóvátenni?)
• Vigyázok-e egészségemre? (Kerülöm-e a dohányzást, az alkoholt, kábítószert?)
• Csábítottam-e mást bűnre?
• Végeztettem-e abortusz, vagy másokat erre bátorítottam-e?
• Voltak-e öngyilkos gondolataim, ilyen jellegű szándékom?

6. Ne paráználkodj!

• Paráználkodtam-e? Gondoltam, beszéltem-e tisztátalant?
• Néztem, olvastam-e szándékosan ilyet?
• Cselekedtem-e tisztátalant – mással vagy magammal? (Hányszor?)

7. Ne lopj!

• Vettem-e el olyat, ami nem az enyém? (Visszaadtam-e már?)
• Vigyáztam-e magam és mások holmijára?
• Felelősnek érzem-e magam a közösség javaiért (iskolában, utcán, pl.: tömegközlekedési eszközökön)?
• Nem „lopom-e” az időt? Becsülettel végzem-e kötelességeimet (tanulás, munka)?

8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!

• Hazudtam? Okoztam-e ezzel másnak kárt?
• Megszóltam-e másokat, beszéltem-e rossz szándékkal mások hibáiról?
• Rágalmaztam? (Fogtam-e másra olyat, ami nem igaz? Jóvátettem-e ezt?)
• Megvédtem-e más becsületét, ha tehettem?

9. Felebarátod házastársát ne kívánd!

• Bűnös vággyal néztem-e más házastársára?
• Tiszteletben tartottam-e a mások kapcsolatát?
• Hogyan gondolkoztam és beszéltem hűségről, tisztaságról?

10. Mások tulajdonát ne kívánd!

• Irigykedtem-e (más értékeire, tehetségére, képességére, emberi kapcsolataira, stb.)?
• Szívesen adtam-e rászorulóknak (tulajdonomból, időmből)?

Lelkitükör a Tízparancsolat alapján

• 1. Isten terve rólam

  • Istennek szép terve van rólam. Az a terve, hogy a jézusi élet kibontakozzon bennem. Nekem e célért csak egyet kell tennem: mindenben teljesítenem az Ő akaratát.
  • Él-e bennem a vágy, hogy Isten terve teljesüljön bennem? Hogy megtaláljam azt a hivatást, amire Isten szánt? Imádkozom-e ezért?
  • „Ne aggódjatok!” – mondja Jézus. Tudom-e rábízni magam Isten gondviselő szeretetére?
  • Törekszem-e arra, hogy jobban megismerjem hitemet, s ezáltal Isten reám vonatkozó tervét?
  • Szánok-e elegendő időt az Istennel való kapcsolat elmélyítésére? (Ima, szentírásolvasás, lelki olvasmányok, elmélkedések, stb.)
  • Figyelek-e lelkivezetőm irányítására?
  • Lelkiismeretem által a Szentlélek vezet, hogy Isten terve megvalósulhasson bennem. Azonnal követem-e lelkiismeretem indításait?
  • Kötelességeimet (tanulás, munka, állapotbeli kötelességek) becsülettel, örömmel végzem-e?
  • Fegyelmezett vagyok-e az étkezésben?
  • Cselekedeteim előtt néha megállok-e, hogy meggondoljam: most, itt hogyan tudom teljesíteni Isten akaratát?

  2. Jézus a testvérben

  • Isten akarata, hogy szeressük Őt és embertársainkat. (Amit egynek teszünk, Neki tesszük.)
  • Észreveszem-e Jézus jóságát embertársaimban? Örömet szerezek-e nekik azzal, hogy megdicsérem a bennük levő jót? (Vagy sokszor megbírálom őket?)
  • Legalább olyankor, ha nehezemre esik is mások szolgálata, gondolok-e arra, hogy embertársaimban Jézust szolgálom?
  • Azzal az elhatározással megyek-e embertársaim közé (iskolába, munkahelyre, haza), hogy örömet szerezzek nekik? Vagy inkább azzal az elvárással, hogy ők szerezzenek nekem örömet?
  • Tudok-e mások kedvéért lemondani akaratomról, elképzelésemről? Vagy mindenáron ragaszkodom ahhoz?

  3. Jézus a szenvedésben

  • Jézus a kereszten, majd elhagyottságában magára vette szenvedésünket. Azóta minden fájdalomban felismerhetjük Őt. Ha vele egyesülünk, minden szenvedés a feltámadásba vezet.
  • Testi és lelki fájdalmaimban felismerem és köszöntöm-e a szenvedő Jézust? Vele egyesülten örömmel ajánlom-e fel szenvedésemet másokért?
  • Hibáim, gyengeségeim megtapasztalásakor felismerem-e az értünk gyengévé lett Jézust? Tudom-e újrakezdeni életem az Ő erejében?
  • Szenvedésemben, kedvetlenségemben gondolok-e arra, hogy a sötétségből a szeretet vezet ki (vö. Jn 14,21; 1 Jn 3,14)?
  • Ha egy hibázó, bűnös embert látok, gondolok-e arra, hogy Jézus érte is meghalt? S tudok-e Jézus szemével nézni rá?
  • Bármilyen fájdalommal, sötétséggel találkozom, köszöntöm-e ott is Jézust?

  4. Szentháromságos küldetésem

  • Isten ajándékait, a szentségek kegyelmeit azért kapjuk, hogy használjunk vele másoknak; hogy ők is eljussanak Istenhez.
  • Gondolok-e arra, hogy felelős vagyok embertársaimért? Hogy úgy kell szeretnem őket, hogy Jézus megszülethessék és növekedhessék bennük?
  • Törekszem-e arra, hogy Jézus élhessen bennem? Hiszen csak Ő tud bennem megtéríteni másokat!
  • Törekszem-e arra, hogy embertársaim és köztem növekedjék a szeretet? Hiszen Jézus azt akarja, hogy erről ismerje meg Istent a világ!
  • Ha feszültség volt hittestvéreim és köztem, elkövettem-e mindent, hogy ez megszűnjék?
  • Végzek-e valami konkrét szolgálatot keresztény közösségem (egyházközség, munkahely, település, család) érdekében? Vajon mit tehetnék még?